18. Gyűlölöm, hogy nem gyűlöllek

18. fejezet

A közöny fagyos. A gyűlölet hideg, a szenvedély forró... A szeretet meleg. /Müller Péter/

Egy elhagyatott, kietlen utca macskakövein bicegek a tompa fények mentén. Fázok, és üresnek érzem magam, mint, akiből a világ minden boldogsága már réges-rég kiköltözött volna. Ködös tekintettel vonszolom kábulat átjárta gyenge testemet, míg nem egy ismerős alak tűnik fel a távol horizontján. Kyung, te vagy az? Mi történik velem, miért nem jön ki egy hang sem a torkomon? Lépteim lelassulnak, a távolság megnő, s nővérem rémült, szomorú arca egyre csak távolodik, s hiába kapálózok elnyűtt alakja után, elnyeli a sötétség. Mi történik velem, miért tudok már mozogni? Lábaim hirtelen ernyednek el, s testem a hideg, nedves kőre zuhan, de a fájdalomtól, felszisszenni sem tudok, még mindig némaság jár át. Hiába próbálok feltápászkodni, csak egy elém sétáló férfi cipőit pillantom meg, s fátyolos, émelygő szemeim előtt egy segítséget nyújtó kéz rajzolódik ki, ám mielőtt megfogatnám , az elhúzza végtagját, és kimérten elsétálva, magamra hagy, a kihalt, néma utcán… Nagyon félek…

- Byul! – érzek meg vállamon egy kellemes érintést. – Byull! – szólít meg újra a kedves, mély hang.

- Hm? – emelem el fejemet a párás ablaktól, s lassan kinyitva szemeimet, a mellettem ülő JungKook-ra nézek.

- Egy pillanatra megálltunk, nem akarsz leszállni? – mutat az ablakon túli benzinkút irányába. Elgémberedett nyakamat ide-oda döntögetve, követve a fiút, a többiek után indulunk meg, akik hol a mosdót, hol a büfét keresik fel. – Nem aludtál az este? – dőlök az épület kávézójának egyik pultjához, még mindig kissé bamba képemmel.

- De igen – mosolyodok el. – Tudod, nem sokáig tudok ébren maradni a buszon. Sajnálom, hogy rossz társaság vagyok.

- Ne butáskodj, olyan aranyosan szuszogsz álmodban – hadarja el, s kikerekedett szemeit elkapja kissé meglepett arcom elől. – Akarom mondani, semmi gond, nyugodtan aludj.

- Na, a Csipkerózsika is magához tért – csap hátba HoSeok, amitől félig ki is öntöm a kezemben melengetett teát.

- Nari merre van? – fordulok érdeklődve hátra, a közeledő Jin és JiMin felé.

- A mosdóknál láttam az épület mögött – mutat hüvelykujjával maga mögé Jin, mire azonnal barátnőm keresésére indulok, a többieket otthagyva. Nagy léptekkel haladok előre az épület oldalát szegélyező járdán, ám a következő sarkon befordulva, egy mellkassal találom magam szemben, s óvatosan az alakra emelve tekintetemet, zavartan kezdem kikerülni.

- Hova, hova? – blokkolja az utamat, falnak támasztott karjával YoonGi.

- Nari-t keresem – vonok vállat, de hiába próbálok túlhaladni rajta, a szőke mindig elém áll.

- Elfoglalt most. Ne menj a női mosdóba. Ha érted mire célzok – kacsint kajánul rám, s ellökve magát a faltól, egyre csak a kiakadásomra vár.

- Még is mit csinál vele NamJoon? Te jó ég! – indulok meg hirtelen, de elkapva csuklómat, YoonGi azonnal visszaránt.

- Mondtam, hogy hagyd most őket békén!

- Nem hagyom, hogy Nari hülyeséget csináljon! Engedj! – próbálom kirángatni kezemet szorításából, de túl erősen, már-már fájdalmasan markolja végtagomat.

- Egy kis szex miért lenne hülyeség? – emeli fel cinikusan szemöldökét, s a forróság egy villanás alatt önti el a testemet, s beszívva mély levegőmet, ingerülten kezdek feszengeni előtte, amitől szemlátomást roppant önelégülten húzza mosolyra a száját.

- Nari még szűz, hogy lehetsz ilyen könnyelmű? – fut ki a számon, egyel több információ a kelleténél, mitől a szőke először elkerekíti szemeit, majd egy hirtelen mozdulattal a falhoz nyom.

- Hidd el, a szüzekre nagyon vigyázunk, pont, mint egy értékes drágakőre – nyalja meg szája szélét, mély tekintetét pillantásomnak szegezve, s megdermedt combomon végighúzott hosszú ujjai, szép lassan fenekemre vándorolnak, mire minden ellenkezés helyett, csak egy hatalmasat nyelek. Térdével céltudatosan tárja szét combjaimat, s a vékony farmeranyag fedte bőröm, egy pillanat műve alatt válik libabőrössé, ahogy izmos combját egyre erőteljesebben érzem meg lábaim közötti, féltett területemnél. Egy halk sóhaj hagyja el a számat, s perzselő fuvallatot lehelve a nyakamra, a közeledő léptek zajától, hirtelen távolodik el tőlem.

- Byul! Hát itt vagy! – torpan meg a benzinkút sarkánál Nari, s rákapva ijedt arcomat, furcsállóan kezd felém lépdelni.  Ezek szerint ismét a bolondját járatta velem YoonGi, hát ezt nem hiszem el, legszívesebben elsírnám magam szégyenemben... – Téged kerestelek, azt mondták a srácok erre jöttél.

- Én… - nyöszörgöm, még mindig a korábban történtek sokkhatása alatt, óvatosan a fiúra emelve tekintetemet, aki egy félmosolyt festve arcára, lassan visszafele kezd araszolni zsebre vágott kezeivel.

- Jössz? – dönti kérdően oldalra fejét barátnőm. – Indulunk!

- Persze, egy pillanat, elmegyek pisilni – vigyorgok kényszeredetten a lányra, s intve neki, magamra csapom a mosdó ajtaját. Tüzelő arcomat hűs vízzel átmosva szúrom keresztül saját tükörképem elszánt szemeit. Akármi is volt ez az előbb, az biztos, hogy nem történhet meg újra! Mikor lettem ennyire kiszolgáltatott lány, akit ennyire hülyére lehet venni... A friss reggeli levegőt magamba szívva ugrok fel a zajos buszra, s sebesen áttanulmányozom a társaságot. Hátul három ülést Nari és NamJoon foglal el, közösen zenét hallgatva egy fülessel, előttük jobbra egy dupla ülésen JiMin és HoSeok tárgyal ki valamit, egyre indulatosabban. Előttük Jin nyomkodja a telefonját egyedül, Kook rám várakozó mosolya mögött pedig YoonGi bámul bambán ki az ablakon.  A csapat sokszínűsége egy őszinte mosolyt csal fancsali arcomra, s jókedvűen huppanok le Kook mellé, aki rögvest közli is velem, hogy alig egy óra és meg is érkezünk a kempingbe.  Hála a véletlenek sorozatával mellém került fiúnak, az út hátralévő részét kipihenve és mosolygósan töltöm, s az sem zavar meg, hogy Seok és JiMin alig fél perce akarták kinyírni egymást, Isten tudja miért, szerintem ők sincsenek az okkal tisztában.

A buszból kipakolva, Jin és NamJoon vezetésével, pár perc séta után meg is pillantjuk a sárga összes árnyalatában pompázó fák szegélyezte apró, hangulatos kempinget, ahova megérkezve, egy idősebb hölgy vezet el minket a potenciás lakhelyünkig. 

  

Tóranéző faház, három szobával, amit a fiúk azonnal fel is osztanak. HoSeok, JiMin és YoonGi a balra eső tágas szobát lepik el, NamJoon, Jin és JungKook a vízpartra nézőt, mi lányok pedig a bejárattal szemközti, csupán kétágyas, szűkös szobába száműztetjük magunkat.

- Ez olyan szuper, úgy izgulok – dől az ágyának kinevezett bútorra Nari, táskáját az ablak mellé hajítva.

- Remélem, nem valami pajzánságon töröd a fejed, kedves hök elnökünkkel – nézek rosszallóan a lányra az ajtóból, aki válaszul a derekára kötött dzsekijével dob képen. – Hé! Én csak vigyázni akarok rád – méltatlankodok egészen a szabad ágyig csoszogva.

- Ezt úgy mondod, mintha a te füled mögött nem lenne vaj! – fintorodik el gyanúsan Nari.

- Ezt meg, hogy érted?

- Vágni lehetett a zavart, kínos csöndet, amikor a benzinkútnál megtaláltalak titeket.

- Egy dolgot lehetne vágni, azt a szőkét, jól fejbe! – teszem bosszúsan karba kezeimet a falnak dőlve, ám mielőtt újra szóra nyithatná száját szobatársnőm, NamJoon kopog be, s invitál minket a ház elé.

- Rajtad tartom ám a szemem – kacsint rám, s a kijáraton kiérve, oldalba is lök a lány.

- Ezt nekem kellene mondanom –  ragasztok egy grimaszt arcomra, s követve a fiúk példáját, a pár méterre elhelyezkedő tó partjára telepedünk a fűbe, szemben a stég szélén ácsorgó elnökkel.

- Nagyon jó, most, hogy mindenki itt van, körbe adok egy jelenléti ívet, ne kérdezzétek, a suli ragaszkodik hozzá. Ha aláírtátok, megelőzve a teljes tébolyt, azonnal nekilátnék a program ismertetésének – csapja össze kezeit Nam, s a kezében szorongatott papírra vet egy ellenőrző pillantást.

- Ha már így összegyűltünk egy szűk órában felvázolnám az újoncok munkakörét, majd az ösztöndíjrendszerről papolok egy sort, végül a tervezett fél éves programokat ismertetem. Nem HoSeok, nem lehet kérdésed, hiába integetsz, még nincs piálás – kezdi meg monológját NamJoon, és hála a megfelelő mennyiségű alvásomnak, végig éber és figyelmes tudok lenni Nari-val együtt, aki nem tudom, hogy a szavain csüng, vagy képzeletben a beszélő száján… Hosszú, néma percek elteltével leengedve a dokumentumokat ellenőriz végig a társaságon Nam, hogy mindenki ébren van e még, s csodák csodájára, még én is vidáman ülök vele szemben, mint egy eminens kisdiák.

- Kérdés van? Igen HoSek, fél perc és vedelhetsz, de jelzem, a tóból senki sem ment ki – vigyorodik el a stégről lesétáló sötétszőke, mire a kissé elnyűtt társaság egy halk kuncogásban tör ki. – És úgy igyatok, hogy, aki holnap reggel hétkor nincs itt, azt itt hagyjuk, kitagadjuk és meg is verjük – mosolyog egy ijesztően kedves hanglejtéssel NamJoon. Na, ettől nem kell félnem, a múltkoriak után, akkor sem innék egy korty alkoholt sem, ha fizetnének érte… Vagyis attól függ mennyi az az annyi, hahaha.

- Hatkor kaja a tűzrakó helynél – szól a házba iramodó társaság után Jin, aki azonnal elkapva öccse kapucniját, rögtön befogja krumplit pucolni, s hiába mutogat ránk Kook, hogy a lányok feladata ez, Jin a konyhának elkeresztelt faasztalokig cibálja. Átöltözök, aztán besegítek nekik a főzésben, bár abból nem valószínű, hogy ehető étel sülne ki... Magamban elkacarászva lépdelek egészen a szobámig, ahol Nari, őrült öltözködésbe kezd.

- És te hova is készülsz? – sandítok barátnőmre.

- Sötétedésig még van pár óránk, NamJoon elhívott felfedezni az egyik tanösvényt – ugrál jobbra-balra, a tükör és a bőröndje között hevesen.

- Medve vacsora lesztek – sóhajtok, majd kitárom a kopott függönyök takarta ablakot, hogy a hűvös ellenére is legalább egy kis friss levegő kerüljön a dohos szobába.

- Itt nincsenek medvék.

- Valóban, itt csak farkasok vannak – vigyorgok vállat vonva a lányra, aki pufogva egy halványrózsaszín kabátba bújtatja magát.

- Hogy festek?

- Egész jól – mérem végig elhúzott számmal. – Jól van, klasszul nézel ki, ne is lássalak! – nevetem el magamat a lánnyal együtt, akit az ajtóban szúrós szemeim kíséretében, mint egy értékes csomagot adok át NamJoo-nak, ki hezitálás nélkül ragadja meg az elpirult lány kezét, s lassan el is tűnnek a kis házak között. Nagyon remélem, hogy nem valami perverz dolgon jár a felnyírt hajú esze, mert akkor máglyára vetem, az egyszer biztos, főleg, ha olyat tesz, amit Nari nem akar…

- Te meg min mérgelődsz? – lép a kijárati ajtóban mellém YoonGi.

- A haverod épp most vitte be a málnásba a barátnőmet – vetek egy rosszalló grimaszt a szőkére.

- Ne legyél már ilyen prűd, ha úgy döntenek, hogy egy fa tövében kívánják meg egymást, te innen maximum bosszankodni tudsz.
- Ne oktass ki! 
- Pedig rád férne - neveti el magát és kielőzve elképedt alakomat, lesétál a rozoga falépcsőkön, egyenesen stég irányába.

- Áruld már el, mi a fene bajod van velem? – loholok utána, egyre idegesebben szedve lábaimat, míg hirtelen meg nem áll a pallók szélén, ezzel kis híján hátának ütközve kapom rá pillantásomat. A lemenő napvilág utolsó erőfeszítései a lenge szél fújta tavon, csillogó táncot járnak, s a felém forduló meglepett szőke fiú arca ebben a fényjátékban, szinte lélegzetelállítóan hat rám, lelkemre, és egyre erősebben zakatoló szívemre, majd nagyot nyelve, újabb kérdést vágok a fejéhez. – Miért gyűlölsz engem? – remeg meg hangom, mely a mondat végére érve, váratlanul csuklik el, s apró lépést hátrálva, azonnal lesütöm szemeimet, egyre csak a válaszra sóvárogva, melyet megelőző kérdés, talán épp úgy lepte meg az előttem állót, mint ahogy saját magamat... És velem mi van, az én válaszom mi lenne? Egyáltalán miért kérdeztem ilyet, teljesen becsavarodtam volna? Mindez miatta lenne, hogy ennyire megbolondultam, még is milyen választ várok? Gyűlölöm, hogy nem gyűlöllek Min YoonGi...